top of page

A LAPRUGÓK TÍPUSAI

A haszon- és személygépjárműveknél alkalmazott leggyakoribb laprugó-típusok megértése kulcsfontosságú.
Napjainkban három fő típust használnk: a hagyományos (többlapos) laprugót, a parabolarugót, valamint a speciálisabb Z-rugót, amely tulajdonképpen a parabolarugó egyik változata.

Az alábbiakban áttekintjük mindhárom típust, a köztük lévő különbségeket, valamint tipikus felhasználási területeiket.

Laprugót szeretne vásárolni? Válassza ki a járműtípust, hogy megtalálja a megfelelő rugót pickupjához, furgonjához, teherautójához vagy pótkocsijához.

Hagyományos laprugók (többlapos rugók vagy trapézrugók)
 

A hagyományos laprugók több, egymásra helyezett acéllapból állnak, amelyek hossza fokozatosan rövidül lefelé. A felső, úgynevezett főlap tartalmazza a rugószemeket (ha vannak rajta ruguószemek), amelyek az alvázhoz kapcsolódnak, míg az alsó lapok a középpont felé keskenyednek.

Fő jellemzők:

  • robusztus, bevált konstrukció,

  • nagy teherbírás és erős kialakítás,

  • gyakran alkalmazzák építőipari teherautókban, pótkocsikban és pickupokban,

  • alacsony gyártási költség,

  • lineáris rugókarakterisztika.

Előnyök:

  • kiváló tartósság és egyszerűség,

  • könnyen javítható, egyes lapok külön is cserélhetők.

Hátrányok:

  • nagyobb tömeg a modernebb megoldásokhoz képest,

  • kevésbé kényelmes rugózás az egymás közötti súrlódás miatt.

Parabolarugók

A parabolarugó a hagyományos többlapos rugók modern továbbfejlesztése, amely az alacsonyabb tömeg, a jobb menetkomfort és a tartósság optimális egyensúlyát kínálja.
A parabola-rugó alapgondolata a lap teljes hosszában változó keresztmetszet: a lap vastagsága a hossza mentén parabolikus elvékonyodást követ.

​Miért hatékony ez a megoldás?

A hagyományos rugóknál (állandó vastagsággal) a hajlítófeszültség bizonyos zónákban koncentrálódik — különösen a magcsavar környékén és a rugószemeknél. Ez kiemelt feszültségi pontokat hoz létre, és hosszú távon fáradásos repedésekhez majd törésekhez vezethet.

A parabolarugó ezzel szemben fokozatosan vékonyodik a középtől a végek felé, ami a következő pozitív tulajdonságokat eredményezi:

  • az egyenletesebb feszültségeloszlás a teljes hosszban,

  • az alacsonyabb feszültség-koncentráció a kritikus pontokon,

  • hosszabb élettartam kevesebb rugólappal is.

Ez a kialakítás a „megfelelő mennyiségű anyag a megfelelő helyen” elvét követi: több anyag ott, ahol a hajlítónyomaték a legnagyobb, kevesebb ott, ahol kisebb.
 

A parabolikus profil lehetővé teszi a rugó merevségének pontos szabályozását minden ponton.

  • Vastagabb középrész = merevebb mag a terhelés viselésére.

  • Vékonyabb végek = rugalmasabb zónák az ütés- és rezgéscsillapításhoz.

Ez a szabályozott merevség progresszív rugókarakterisztikát eredményez:

  • könnyű terhelésnél puhább rugózás → nagyobb komfort,

  • nagy terhelésnél merevebb rugózás → stabilabb kezelhetőség.

 

A hagyományos többlapos rugók teljes felületen egymásra fekvő lapokat használnak, ami:

  • lapok közötto súrlódást okoz (energiaveszteség, hőtermelés),

  • nyikorgó zajokhoz vezethet,

  • rendszeres kenést vagy betéteket igényel.
     

A parabolarugók ezzel szemben jellemzően:

  • 1–5 lapból állnak és csak kis felületen támasztódnak egymáshoz a hagyományos laprugókkal szemben

  • jelentősen kevesebb súrlódással és kisebb tömeggel bírnak,

  • kényelmesebb rugózást és alacsonyabb zajszintet biztosítanak.

 

A parabolikus profil ugyanazt a rugómerevséget akár 30%-kal kisebb tömeggel biztosítja, mivel:

  • ott vékonyabb a rugólap, ahol nincs szerkezeti szerepe,

  • a rugót a terhelési karakterisztikához optimalizálják, nem az egyszerű gyártáshoz.

Egy tipikus parabolarugó legfeljebb 5 (ritkán 6) külön-külön hengerelt lapból áll, szemben egy hagyományos 5–15 lapos rugóköteggel. Sok esetben pedig egyetlen parabola-lap is elegendő, pl. könnyű haszonjárművek hátsó tengelyén vagy akár kamionok első tengelyén.
 

A kisebb tömeg és súrlódás miatt a parabolarugók gyorsabban reagálnak a dinamikus hatásokra:

  • hatékonyabb energiaelnyelés,

  • jobb felfüggesztés (artikuláció),

  • alacsonyabb rugózatlan tömeg, ami javítja a jármű irányíthatóságát.

Ez különösen előnyös a következőknél:

  • könnyű haszonjárművek (transzporterek)

  • pickupok

  • vegyes közúti/terep használatra tervezett utánfutók.

Fő előny: a parabolarugók legnagyobb erőssége a súlycsökkentés: azonos rugómerevség mellett akár 30%-kal könnyebbek a hagyományos többlapos megoldásoknál.
 

Előnyök:

  • jobb menetkomfort és irányíthatóság,

  • kisebb rugózatlan tömeg és alacsonyabb zaj,

  • kevesebb alkatrész, egyszerűbb felépítés.
     

Hátrányok:

  • nem ideálisak szélsőséges túlterhelési körülmények között,

  • általában drágábbak a hagyományos rugóknál.

A parabolarugó tehát egyensúlyt teremt a teherbírás és a kényelem között, így ideális könnyű- és közepes teherbírású járművekhez.

Z-rugók (légrugót tartó laprugók)

A Z-rugók a parabolarugó egyik speciális változatát jelentik. Általában egyetlen (maximum két) lapból állnak, amely oldalnézetből jellegzetes „Z” alakot mutat. A rugó közepe vastagabb, a végei vékonyabbak, tehát a vastagság itt is parabolikus profilt követ. Geometriáját úgy alakítják ki, hogy csökkentse az oldalirányú erőket, és pontosabb tengelybeállítást biztosítson. A Z-rugókat jellemzően légrugós rendszerekkel kombinálva használják.

Fő jellemzők: ​

  • könnyű és kompakt kialakítás,

  • speciális tengelykonfigurációkra optimalizált geometria,

  • gyakori pótkocsik felfüggesztéseiben és egyes európai haszonjárművekben.
     

Előnyök:

  • helytakarékos elrendezés,

  • javított iránytartás és tengelyvezetés,

  • egyszerűbb gyártás és összeszerelés.
     

Hátrányok:

  • kevésbé elterjedt, nehezebben pótolható,

  • szűk körű felhasználás, csak speciális alkalmazásokban,

  • a legdrágább laprugótípus a gyártás szempontjából.
     

Laprugók rugószemmel vagy anélkül 

 

Nem minden laprugó készül egyformán. Az egyik legfontosabb különbség, hogy tartalmaz-e rugószemet vagy sem.
A rugószem a laprugó végén kialakított köralakú rész, amely lehetővé teszi a közvetlen kapcsolódást az alvázhoz. Ugyanakkor sok nehéz-teherautó alkalmazásban — különösen több hátsó tengellyel szerelt járműveknél — a laprugók egyáltalán nem rendelkeznek rugószemmel.

 

Mi az a rugószem?

 

A rugószem a laprugó körkörös vége. Általában szilentet tartalmaz, amely lehetővé teszi a rugó csavaros rögzítését az alvázhoz, merev konzolon vagy rugóhimbán keresztül. A rugószem létfontosságú a rugó megfelelő kapcsolódása és mozgása szempontjából terhelés alatt.

 

Mikor van a laprugón rugószem?
 

A laprugók rugószemmel készülnek, ha azok a felfüggesztés és az alváz közötti fő szerkezeti kapcsolatot biztosítják. Tipikus esetek:

  • rugóköteg főlapja: többlapos rendszereknél a felső, főlap mindkét végén rugószemet tartalmaz,

  • egylapos (mono-leaf) rugók: főként könnyűjárművekben és modern hátsó felfüggesztésekben, ezek mindig tartalmaznak rugószemet,

  • első tengely laprugói: mivel mindkét végük közvetlenül az alvázhoz csatlakozik, a rugószem elengedhetetlen.

Mikor nincs a laprugón rugószem?
 

Vannak olyan rugók, amelyeket tudatosan rugószem nélkül terveznek. Jellemző esetek:

  • Hátsó tengely rugói ikertengelyes (tandem) teherautókon:
    A nagy teherbírású járművek dupla hátsó tengellyel olyan laprugót használnak, amely a két tengely között helyezkedik el, és nem csatlakozik közvetlenül az alvázhoz.
    Ezeket kapcsolórugóknak vagy billegő rugóknak nevezik. Jellemzőik:

    • nincs rugószemük,

    • mindkét végük lengőkonzolhoz vagy kiegyenlítő rúdhoz kapcsolódik,

    • középen a hátsó tengelyházhoz rögzítik őket,

    • feladatuk a két tengely közötti terhelés kiegyenlítése.

Ezek a rugók tehát terheléskiegyenlítő elemként működnek, és mivel nem közvetlenül az alvázhoz kapcsolódnak, nincs szükségük rugószemre.

  • Segédrugók vagy túlterhelés-elleni rugók:
    Ezek kiegészítő rugók, amelyeket nagy terhelésnél alkalmaznak a főrugó támogatására. Többnyire a fő rugóköteg fölött helyezkednek el, és csak szükség esetén lépnek működésbe. Mivel nem kapcsolódnak közvetlenül az alvázhoz, nem igényelnek rugószemet.
     

A rugólap vég visszahajtás szerepe a laprugó biztonságában
 

A laprugók a haszonjárművek, teherautók, pótkocsik és pickupok egyik legrobosztusabb és legbeváltabb felfüggesztési elemei. Ugyanakkor még a legellenállóbb főlap is eltörhet idővel, különösen a rugószem közelében — ez a rugó legnagyobb igénybevételnek kitett és legsebezhetőbb pontja.
A kritikus meghibásodás kockázatának csökkentésére sok laprugó konstrukció többnyire tartalmaz rugólap vég visszahajtást — egy egyszerű, de rendkívül hatékony biztonsági megoldást.

Mi a rugólapvég-visszahajtás?
 

A rugólapvég-visszahajtás jellemzően a második vagy harmadik lap végének visszahajtása a többlapos rugókötegben. Eltérően a szokásos támasztó lapoktól, ez a lap meghosszabbodik, és körülöleli a főlap rugószemét. Nem csatlakozik közvetlenül az alvázhoz, és nem képez saját szemet, hanem átfedi a főlap szemkörnyékét, mechanikai tartalékot biztosítva törés esetére.

Hogyan működik a főlap törésekor?
 

A laprugó legveszélyesebb meghibásodási módja, amikor a főlap eltörik a tengely és az első rugószem között. Ez a következőket okozhatja:

  • a tengely hátrafelé vagy oldalirányba csúszhat,

  •  a futómű elállítódhat, a jármű irányíthatatlanná válhat,

  • a feszültségeloszlás felborul, megnő a másik rugó törésének kockázata,

·        szélsőséges esetben a tengely akár leeshet az alvázról.

Ebben a helyzetben a rugólapvég-visszahajtás a rugószem környékét helyben tartja, másodlagos kapcsolódási pontként működve. Ez megakadályozza a tengely leválását vagy elmozdulását, és lehetővé teszi a járművezető számára, hogy biztonságosan megálljon a felfüggesztés teljes összeomlása nélkül.

Rugólapvég-visszahajtás nélkül a rugózás megszűnhet, a jármű irányíthatatlanná válhat — különösen nagy terhelésnél vagy nagy sebességnél.

Hol használják a rugólapvég-visszahajtást?
 

Elterjedten megtalálható:

  • teherautók, pickupok és furgonok első- vagy hátsó tengelyének rugóin,

  •  minden olyan felfüggesztésben, ahol a biztonság kritikus és tartalék-megoldásra van szükség.

A közhiedelemmel ellentétben a rugólapvég-visszahajtás nem csak a hagyományos többlapos rugókra jellemző. Alkalmazzák:

  • parabolarugóknál,

  • Z-rugóknál,

  • minden olyan rugótípusnál, ahol a főlap törése a jármű biztonságát veszélyeztetné.

A rugólapvég-visszahajtás tehát a tervezési céloktól függ, nem a rugótípustól. A gyártók gyakran a biztonsági előírások vagy ügyféligények teljesítése érdekében alkalmazzák.

Mindig van rugólapvég-visszahajtás a rugóban?

Nem. Nem minden laprugó tartalmaz ilyen biztonsági megoldást.
Könnyű járműveknél, olcsóbb konstrukcióknál vagy alternatív biztonsági rendszerekkel ellátott járműveknél gyakran elhagyják. Ugyanakkor a legtöbb nehéz haszonjárműnél, nagy terhelés és hosszú távú üzemelés mellett a rugólapvég-visszahajtás erősen ajánlott, sokszor kötelező biztonsági elem.

 

Egylépcsős (egyrátás) és kétlépcsős (kétrátás) laprugók, valamint a segédrugók szerepe
 

A laprugók egyszerűségük és nagy teherbírásuk miatt széles körben alkalmazottak teherautókban, furgonokban, pickupokban, pótkocsikban és terepjáró munkagépekben. Nem minden laprugó viselkedik azonban egyformán eltérő terhelésnél.
A rugó reakciója attól függ, hogy egylépcsős, kétlépcsős vagy segédrugókkal kiegészített rendszerről van szó.
Mindegyik megoldás arra törekszik, hogy egyensúlyt teremtsen a menetkomfortot és teherbírás között. A különbségek megértése segít a flottakezelőknek és járműtulajdonosoknak a megfelelő felfüggesztés kiválasztásában.

Mi az egylépcsős laprugó?

Az egylépcsős (single-rate) laprugó folyamatos terhelés–süllyedés görbével rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy:

  • minden lap folyamatosan érintkezik egymással,

  • minden lap együtt dolgozik kis és nagy terhelésnél is,

  • a rugó merevsége (rugóráta) állandó a teljes mozgástartományban.

Előnyök:

  • simább rugózás üresen vagy kis terhelésnél,

  • egyenletesebb feszültségeloszlás,

  • egyszerű és jól kiszámítható működés.

Hátrányok:

  • korlátozottan képes kezelni a nagyon nagy terhelést komfortvesztés nélkül,

  • nem ideális olyan járművekhez, amelyek gyakran váltogatják az üres és a teljesen terhelt állapotot.

Az egylépcsős rugók tipikusan könnyű haszonjárművekben vagy személyszállító furgonokban fordulnak elő, ahol a terhelési körülmények viszonylag állandóak.

Mi a kétlépcsős laprugó?
 

A kétlépcsős (dual-rate) laprugót úgy tervezték, hogy egyszerre tudjon kis és nagy terhelésnél is megfelelően működni, két külön lapcsoport segítségével:

  • az alaprugóköteg (főfokozat) tartja a járművet normál vagy könnyű terhelés mellett,

  • a másodlagos lapok (túlterhelési lapok) csak akkor lépnek működésbe, amikor a terhelés egy adott szintet meghalad.

Ez progresszív rugókarakterisztikát hoz létre:

  • kis terhelésnél puhább rugózás → nagyobb komfort,

  • nagy terhelésnél merevebb rugózás → nagyobb stabilitás és teherbírás.

Előnyök:

  • kiválóan alkalmas változó terhelésű járművekhez,

  • elkerüli az üres jármű pattogós rugózását, de biztosítja a stabilitást rakománnyal,

  • jobb védelem az ütközésig történő berugózás (bottoming out) ellen.

Hátrányok:

  • bonyolultabb rugókialakítás,

  • a fő- és a segédlapok között egyenetlen kopás léphet fel.

A kétlépcsős rugók széles körben használatosak közepes és nehéz teherautókban, futárfurgonokban, haszonjárművekben.

Mik a segédrugók?

A segédrugók a fő laprugó-rendszert támogató kiegészítő rugóelemek. Lehetnek:

  • további laprugók (a fő rugóköteg felett vagy alatt),

  • kiegészítő spirálrugók,

  • gumi- vagy légrugók, amelyek csak nagy terhelésnél lépnek működésbe.

A segédrugók normál körülmények között inaktívak. Csak akkor kapcsolódnak be, amikor a főrugó bizonyos mértéken túl összenyomódik, és extra támaszt adnak a besüllyedés vagy ütközés elkerülésére.

Alkalmazásuk:

  • utólagos felszerelés olyan járművekre, amelyeknél időnként előfordul túlterhelés,

  • gyakori pickupoknál, furgonoknál, pótkocsiknál,

  • hasznos, ha ideiglenesen plusz teher vagy vontatmány kerül a járműre.

Előnyök:

  • költséghatékony módja a teherbírás növelésének,

  • rugalmasság: kényelmes üresen, erős terhelten,

  • nincs szükség a teljes rugócsomag cseréjére.
     

Összegzés ​
 

Az egylépcsős, a kétlépcsős és a segédrugós rendszerek közötti különbség abban rejlik, hogyan reagál a felfüggesztés a változó terhelésre.

  • Az egylépcsős rugók egyszerűek és kényelmesek stabil terhelés mellett.

  • A kétlépcsős rugók rugalmasságot kínálnak vegyes felhasználásra.

  • A segédrugók pedig extra támaszt nyújtanak szükség esetén, anélkül hogy a fő rugót ki kellene cserélni.

 

Kapcsolódó témák:
 

Hagyományos laprugó
hagyományos laprugó, rugószemmel
ötlapos parabolarugó
háromlapos parabolarugó
Z-rugó
Multi leaf spring with spring eyes
2_edited.jpg
Leaf spring eye wrap
One stage (single rate) leaf spring
Two stage leaf spring
Two stage leaf srping
Leaf spring with supporting leaf
bottom of page